A város kulturális életében mérföldkőnek számító intézmény a Városi Tanács felügyelete alatt működött, majd 1989 őszétől a városi önkormányzat fenntartásában áll. Alapításától a rendszerváltást megelőző évekig megyei művelődési központként funkcionált, ellátva a város közművelődési alapellátását, illetve a megyei módszertani és szolgáltatói feladatkört. Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata a települési önkormányzatok számára megfogalmazott közművelődési feladatok ellátását 2018 évtől a 100%-os önkormányzati tulajdonú, elsődlegesen közművelődési tevékenységi körrel rendelkező Salgótarjáni Rendezvény- és Médiaközponttal láttatja el. Ettől az évtől a József Attila Művelődési Központ, a Kft. keretében működik.
Belső tereiben és külső építészeti környezetében országos és nemzetközi hírű képzőművészek alkotásai találhatók. A főbejáratnál Kő Pál József Attiláról mintázott bronz domborműve fogadja, a látogatókat. A belső klubban látható Kiss Sándor bronz díszkapuja, az Üvegcsamok falát Blaski János muránói üvegből készült mozaikja díszíti. Az intézmény Kertjében Melocco Miklós Térdeplő nő című szobra, az épület előtti Fő téren Varga Imre Radnóti szobra és Somogyi József Szabadság emlékműve, az intézmény mögött Varga Imre Város című domborműve került elhelyezésre. Az épület a kulturális célra hasznosítható terei alapján építészetileg három részre tagolódik. Phare pályázat segítségével 2006-ban felújításra került az épület, melynek eredményeként új lehetőségként kávéház, galéria, mozgásstúdió áll rendelkezésre. Az intézmény napjainkban is jelentős szerepet játszik a város kulturális életében. A művelődési központ feladata az iskolarendszeren kívüli, öntevékeny, önképző foglalkozások szervezése, Salgótarján szellemi, művészeti értékeinek, hagyományainak feltárása, megismertetése, a helyi művelődési szokások gondozása, gazdagítása, az egyetemes kultúra értékeinek megismertetése, a megértés, a befogadás elősegítése, az ünnepek kultúrájának gondozása, az ismeretszerző, amatőr alkotó művelődő közösségek tevékenységének támogatása, a helyi társadalom kapcsolatrendszerének, közösségi életének segítése. A rendezvények összeállítása során valamennyi korosztály érdeklődési körét figyelembe veszi, műfajok sokszínűségét kínálja a városlakók számára. Nemzeti ünnepeket, jeles napokat szervez, a fesztiválok pedig igazi kulturális csemegét kínálnak évről, évre.
A művelődési központ nevéhez fűződik a város egyik legjelentősebb kulturális eseménye, a Tarjáni Tavasz programsorozata, és ennek keretében zajló, eddig 35 évet megélt Pro Űrbe Díjas Nemzetközi Dixieland Fesztivál. E két rendezvény már felvételt nyert a települési értéktárba.
A József Attila Művelődési és Konferencia Központ teret ad, segítséget nyújt a civil szervezeteknek, művelődő közösségeknek, amatőr művészeti csoportoknak. Az intézmény szakmai tevékenységei között meghatározóak a közösségi formák, a művészeti csoportok, az ismeretterjesztő előadások, kiállítások, műsoros rendezvények. A József Attila Művelődési és Konferencia Központ Salgótarján közösségeinek és közéletének fontos bázisa. Jelentős feladatának tekinti a közösségi művelődés segítését, a civil szervezetek, kiscsoportok, klubok működésének támogatását. Kiemelt rendezvényei között tartja számon az Idősek Világnapjának Gálaműsorát, a Civil Kavalkád programját, a Szépkorúak Karácsonyát, valamint a partnerszervezetekkel, a Nemzeti Művelődési Intézettel, a Magyar Népművelők Egyesületével, a Balassi Bálint Megyei Könyvtárral és a Dornay Béla Múzeummal.
Az Üvegcsanokban rendszeresen kiállítások, bemutatók láthatók. Itt került megrendezésre elsőként a Tavaszi Tárlat, a Nemzetközi Gyermekrajz Kiállítás, Országos Zománcművészeti Biennálé, a Ceredi Nemzetközi Művésztelep kiállítása, valamint számos helyi alkotónak nyújtott bemutatkozási lehetőséget.
A kötetlen formában megvalósuló játszóházak, vásárok, fórumok, szabadtéri szórakoztató rendezvények szervezése is szorosan hozzátartozik a napi tevékenységéhez.
A 2019-ben készült statisztikai jelentés alapján kulturális műsorainak, rendezvényeinek száma 119 alkalom volt, melyet 59.960 fő látogatott. Ebben az évben 24 művelődő közösség 1.100 alkalommal találkozott, összesen 470 résztvevővel. 46 kiállítás 33.800 látogatót invitált az intézménybe. A KSH adatai szerint Salgótarján népessége 34.627 fő, mely alapján a lakosság közel három alkalommal (2.72) látogatta meg egy év alatt az intézményt.
Salgótarjánt pezsgő kulturális élet jellemzi. A rendezvények sokszínűségét, sokaságát bármely megyei jogú város is megirigyelheti. A művelődési központ a hét szinte minden napján kultúrát és értéket közvetít, közösséget épít, izgalmas programokkal kínál kulturált szórakozást, kiváló lehetőséget nyújt a szabadidő hasznos eltöltésére. A József Attila Művelődési Központ a helyi közösségi kultúra meghatározó intézménye, a Salgótarjánban létrehozott kulturális értékek bemutatóhelye, új értékek létrehozásának ösztönzője, a közösségi kulturális tevékenységek központja, az amatőr művészeti tevékenységek otthona.
]]>A Hild-díjas salgótarjáni városközpont egyik reprezentatív épületét, a József Attila Művelődési Központot 55 éve, 1966 tavaszán avatták fel. A Szrogh György által tervezett művelődési ház szimbolikus jelentést hordoz, mert a város sokáig nélkülözte az igazi urbánus jelleget adó kulturális arculatot. „Megérkezése” Salgótarjánba döntő módon hozzájárult a városiasodáshoz, igazi várossá váláshoz. Átadása ugrásszerű minőségi változást eredményezett a város kulturális életében, tevékenysége hatással volt a megye egész közművelődésére, hiszen új funkciójú közművelődési intézmény született. Nem csak a városi művelődési alaptevékenységet biztosította, hanem szakmai hozzáértésével, kísérleteivel és tapasztalataival segítette a megyei közművelődési hálózat intézményeit is. A város lakói megszerették az intézményt. Nem csak impozáns architektúráját, hanem igényes, innovatív művelődési programjait is. Új törekvéseire országosan is felfigyeltek a szakmai körökben. Itt rendezték meg az Országos Bábjátékos Bemutató Színpadot, az Animációs Filmszemlét, Országos Pop-Rock Tábort. A Szabadtéri Szoborkiállítás pedig egyedülálló, eredeti elképzelés volt.
A város kulturális életében mérföldkőnek számító intézmény a Városi Tanács felügyelete alatt működött, majd 1989 őszétől a városi önkormányzat fenntartásában áll. Alapításától a rendszerváltást megelőző évekig megyei művelődési központként funkcionált, ellátva a város közművelődési alapellátását, illetve a megyei módszertani és szolgáltatói feladatkört. Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata a települési önkormányzatok számára megfogalmazott közművelődési feladatok ellátását 2018 évtől a 100%-os önkormányzati tulajdonú, elsődlegesen közművelődési tevékenységi körrel rendelkező Salgótarjáni Rendezvény- és Médiaközponttal láttatja el. Ettől az évtől a József Attila Művelődési Központ, a Kft. keretében működik.
Belső tereiben és külső építészeti környezetében országos és nemzetközi hírű képzőművészek alkotásai találhatók. A főbejáratnál Kő Pál József Attiláról mintázott bronz domborműve fogadja, a látogatókat. A belső klubban látható Kiss Sándor bronz díszkapuja, az Üvegcsamok falát Blaski János muránói üvegből készült mozaikja díszíti. Az intézmény Kertjében Melocco Miklós Térdeplő nő című szobra, az épület előtti Fő téren Varga Imre Radnóti szobra és Somogyi József Szabadság emlékműve, az intézmény mögött Varga Imre Város című domborműve került elhelyezésre. Az épület a kulturális célra hasznosítható terei alapján építészetileg három részre tagolódik. Phare pályázat segítségével 2006-ban felújításra került az épület, melynek eredményeként új lehetőségként kávéház, galéria, mozgásstúdió áll rendelkezésre. Az intézmény napjainkban is jelentős szerepet játszik a város kulturális életében. A művelődési központ feladata az iskolarendszeren kívüli, öntevékeny, önképző foglalkozások szervezése, Salgótarján szellemi, művészeti értékeinek, hagyományainak feltárása, megismertetése, a helyi művelődési szokások gondozása, gazdagítása, az egyetemes kultúra értékeinek megismertetése, a megértés, a befogadás elősegítése, az ünnepek kultúrájának gondozása, az ismeretszerző, amatőr alkotó művelődő közösségek tevékenységének támogatása, a helyi társadalom kapcsolatrendszerének, közösségi életének segítése. A rendezvények összeállítása során valamennyi korosztály érdeklődési körét figyelembe veszi, műfajok sokszínűségét kínálja a városlakók számára. Nemzeti ünnepeket, jeles napokat szervez, a fesztiválok pedig igazi kulturális csemegét kínálnak évről, évre.
A művelődési központ nevéhez fűződik a város egyik legjelentősebb kulturális eseménye, a Tarjáni Tavasz programsorozata, és ennek keretében zajló, eddig 35 évet megélt Pro Űrbe Díjas Nemzetközi Dixieland Fesztivál. E két rendezvény már felvételt nyert a települési értéktárba.
A József Attila Művelődési és Konferencia Központ teret ad, segítséget nyújt a civil szervezeteknek, művelődő közösségeknek, amatőr művészeti csoportoknak. Az intézmény szakmai tevékenységei között meghatározóak a közösségi formák, a művészeti csoportok, az ismeretterjesztő előadások, kiállítások, műsoros rendezvények. A József Attila Művelődési és Konferencia Központ Salgótarján közösségeinek és közéletének fontos bázisa. Jelentős feladatának tekinti a közösségi művelődés segítését, a civil szervezetek, kiscsoportok, klubok működésének támogatását. Kiemelt rendezvényei között tartja számon az Idősek Világnapjának Gálaműsorát, a Civil Kavalkád programját, a Szépkorúak Karácsonyát, valamint a partnerszervezetekkel, a Nemzeti Művelődési Intézettel, a Magyar Népművelők Egyesületével, a Balassi Bálint Megyei Könyvtárral és a Dornay Béla Múzeummal.
Az Üvegcsanokban rendszeresen kiállítások, bemutatók láthatók. Itt került megrendezésre elsőként a Tavaszi Tárlat, a Nemzetközi Gyermekrajz Kiállítás, Országos Zománcművészeti Biennálé, a Ceredi Nemzetközi Művésztelep kiállítása, valamint számos helyi alkotónak nyújtott bemutatkozási lehetőséget.
A kötetlen formában megvalósuló játszóházak, vásárok, fórumok, szabadtéri szórakoztató rendezvények szervezése is szorosan hozzátartozik a napi tevékenységéhez.
A 2019-ben készült statisztikai jelentés alapján kulturális műsorainak, rendezvényeinek száma 119 alkalom volt, melyet 59.960 fő látogatott. Ebben az évben 24 művelődő közösség 1.100 alkalommal találkozott, összesen 470 résztvevővel. 46 kiállítás 33.800 látogatót invitált az intézménybe. A KSH adatai szerint Salgótarján népessége 34.627 fő, mely alapján a lakosság közel három alkalommal (2.72) látogatta meg egy év alatt az intézményt.
Salgótarjánt pezsgő kulturális élet jellemzi. A rendezvények sokszínűségét, sokaságát bármely megyei jogú város is megirigyelheti. A művelődési központ a hét szinte minden napján kultúrát és értéket közvetít, közösséget épít, izgalmas programokkal kínál kulturált szórakozást, kiváló lehetőséget nyújt a szabadidő hasznos eltöltésére. A József Attila Művelődési Központ a helyi közösségi kultúra meghatározó intézménye, a Salgótarjánban létrehozott kulturális értékek bemutatóhelye, új értékek létrehozásának ösztönzője, a közösségi kulturális tevékenységek központja, az amatőr művészeti tevékenységek otthona.
A sikeres város és a kulturális fejlődés egymást feltételező, egymás nélkül nem létező fogalmak. Kodály Zoltán gondolata szerint „ a kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg nem szerzi magának Ehhez olyan közszellem kell, mely óhajtja, szomjúhozza a kultúrát, és intézmények, amelyek érlelik, ápolják ”
E gondolatok megvalósításában a József Attila Művelődési és Konferencia Központ az elmúlt évtizedekben élen járt, és ezen az úton kíván haladni az újabb ötven esztendőben is. Nógrád megye legnagyobb közművelődési feladatokat ellátó szervezete, mely törekszik a minőségre, partnerségre és a nyitottságra. Az 55 éves József Attila Művelődési és Konferencia Központ a kultúra, a művészet és a közművelődés területén hosszú időn keresztül kimagasló, elismerésre méltó szakmai munkát végez, tevékenységével hozzájárul Salgótarján jó hírének növeléséhez.
Megjelent regényei a következők:
Prof. dr. Füst Antal okl. bányamérnök, c. egyetemi tanár, író 1940. március 16-án született Salgótarjánban. A helyi Madách Imre Gimnáziumban érettségizett, majd a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen 1963-ban bányamérnöki oklevelet szerzett. A diploma megszerzése után közel egy évtizedig bányászati szakterületen dolgozott fejlesztő és üzemmérnökként, bányatervezőként. 11 évig volt Miskolcon főállású egyetemi adjunktus, 24 évig meghívott előadó az ELTE-n, majd címzetes egyetemi tanárként több mint 10 évig tanított a gödöllői Szent István Egyetemen. Ez idő alatt a „bányászati geometria”, a „geostatisztika”, a „geomatematika” és a környezeti modellek tárgyakat oktatta. Szakmai tudományos munkássága keretében több száz tanulmánya jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban. Szerzője vagy társszerzője több mint tíz szakkönyvnek. 1972-ben egyetemi doktori, majd 1980-ban kandidátusi és 2004-ben akadémiai doktori tudományos fokozatot (DSc) szerzett. Több országos szakmai testület elnöke, vezetőségi tagja volt. Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el. 2000-ben a Magyar Bányászati Hivatal elnökhelyetteseként ment nyugdíjba.
Szépirodalmi munkásságát nyugállományba vonulása után kezdte el. Írói életművét 25 nagyszerű kötet fémjelzi. Jó ismerője volt a nógrádi - különösen a Salgótarján környékén található - várak történetének. Helyi vonatkozású kötetei közül kiemelendő Salgó és Somoskő várának regénye, Baglyaskő regéje, Inászóról és Pécskőről írott munkái. Könyveiben a múltat idézi meg történelemi tények és a képzelet szülte történések cselekménysorozatán keresztül. A szerző az írott emlékeket a szájhagyománnyal és saját fantáziájával ötvöző történeteket adott közre, amellyel élővé és kézzelfoghatóvá tette a történelmet. Több könyve bemutatójának adott otthont a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Szépirodalmi munkásságát 2016-ban, a IV. Palóc Világtalálkozón Szeder Fábián Életműdíjjal ismerték el. Dr. Füst Antal ötlete nyomán, valamint támogatásával készülhetett el a nógrádi szénbányászat létrejöttének 170. évfordulója alkalmából 2018-ban felállított emléktábla Zagyvarónán. Dr. Füst Antal 2020. január 28-án hunyt el. Zagyvarónán helyezték örök nyugalomra.
Megjelent regényei a következők:
Prof. dr. Füst Antal mind szakmai munkássága, mind irodalmi életműve alapján méltó arra, hogy felvételt nyerjen a Salgótarjáni Értéktárba. A kötetei segítségével a megidézett múlt, a történelem eseményeinek feltárása, bemutatása identitásunkat erősíti. Gyökereinek felfedezése segít tudatosítani városunk polgáraiban múltunk értékeit.
Bobály Attila 1948. szeptember 13-án született Varsányban. Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolát 1976-ban végezte el rajz-biológia szakon. Szobrászatot Laborcz Ferenc és Kovács Ferenc szobrászművészek irányítása mellett tanult. Alkotásait többnyire kőből és bronzból készítette. A Somoskőn alkotó művész számtalan egyéni és csoportos kiállításon szerepelt hazánkban és külföldön. Köztéri szobrai állnak megye- és országszerte, valamint Nagy-Britanniában. Kiemelt helyen áll a Széchenyi István alakját és életfilozófiáját bronzba ötvöző kompozíció Salgótarjánban, a Múzeum téren. A Szent Istvánt megidéző plasztika is tudatosan került az Alkotmány út és a Kassai sor közötti magaslatra, szinte kijelölve a kálváriára indulók találkozóhelyét. Városunkban további alkotásai találhatóak több intézményünkben és a Salgótarjáni Pantheonban is. A művész résztvevője, segítője volt a méltán népszerű Salgótarjáni Szabadtéri Szoborkiállításoknak. Salgótarján városképének formálásában, alkotó évtizedeinek jelentős részében kiemelt szerepet vállalt. Bobály Attila legnagyobb méretű szabadtéri alkotása Pásztón, az 1514-es parasztfelkelés vezéréről elnevezett iskola udvarán áll. Az 1987-ben felavatott Dózsa toborzó az összefogás szimbóluma a szabadság ügyéért, amely ha el is vész, a történelem megőrzi, s örökre erőt és hitet ad minden nemzedéknek. Pásztón található a művész egy másik köztéri alkotása, a "Napfordító" című, az 1956-os forradalom tiszteletére készült emlékmű. Szécsényben, a kolostor előtti téren áll az alkotó Árpád-házi Szent Erzsébetről készített fenséges szobra. Bobály Attila művei között a varsányi, a szügyi és a csesztvei világháborús emlékművek is kiemelkedő helyet foglalnak el a születés és a halál művészi szintre emelt jelképrendszerével. Az elmúlt három évtizedben több díjat is elnyert műveivel. 2005-ben művészet kategóriában Nógrád Megyei Prima Díjat kapott. Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése a huzamosabb időn át folytatott, kiemelkedő szobrászművészeti tevékenysége elismeréseként tavaly „Pro Arte” díjban részesítette. A művész 2017. április 8-án hunyt el. Nógrádszakálban helyezték örök nyugalomra. Életművéből 2019-ben rendeztek kiállítást a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban.
Bobály Attila olyan életművet hagyott ránk, amelynek köztereken fölállított alkotásaiban megtalálhatjuk azt az őseink emlékében, hitében rejlő tanítást, amely egyaránt szól a jelennek és a jövőnek is. Az alkotó több évtizedes, magas színvonalú szobrászművészeti tevékenységével nagymértékben hozzájárult Salgótarján hazai és nemzetközi elismertetéséhez, a város hírnevének öregbítéséhez. Művészi munkássága méltóvá teszi őt annak a városnak az elismerésére, amelyben alkotó éveit élte.
A Karancs-hegyi Margit-kápolna a Karancs hegység 685 m magas Kápolna-hegyén található. A középkori építmény hajója dr. Dornyay Béla adatai szerint 6,7 x 5,9 m2 belterületű volt. 80 cm vastag falai 1927-ben még közel 1 méter magasságban álltak. A román stílusú, homokkőből faragott diadalíve az egykori szentély falmaradványaira épült, félköríves záródású, keleti oldalkápolna foglalja magába. A mai kápolna észak-déli tájolású. A régi hajófalakat az új építésénél részben felhasználták, részben lebontották. Az építés pontos időpontjáról nincs adat, az építtető, illetve alapító személyéről is megoszlanak a vélemények. Mocsáry Antal Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése 1-4. kötet (Pest, 1826.) című művének a 2. kötetében ír a Karancs hegyről és a kápolna történetéről: "…Ennek tetején vagyon egy már tsak omladékjaiban látszó Kápolnának kőfala, melly a R. Catholicusok által Szent Margit tiszteletére szenteltetett." "Ki építette hajdan ez a Kápolnát, a mellette volt Remete-hajlékkal, kerttel, péntzével, istállótskával, az írók benne meg nem egyeznek." Majd idézi Bél Mátyás könyvéből a latin szöveget, melyben egyszerűsítve az áll, hogy Pálfy Katalin, gróf Forgách Zsigmond özvegye állítatta a kápolnát. Pálfy Katalin a nádor harmadik felesége volt, a XVII. század elején élhetett, pontos adat nincs róla. Egy másik adat szerint Forgács Barbara állítatta a kápolnát. Az építés ideje nem ismeretes. Mocsáry Antal véleménye: "A' Mocsáry nemzetség pedig aztt állítja, hogy az ő eleji építették azt, határjokban lévén a' hely, és a' téglán M betű látszván, de a' fennt nevezett két írók ebben meg nem egyeznek…" A nép körében, a hagyományban az terjedt el, hogy a tatárok elől menekülő IV. Béla itt pihent meg, ennek emlékére leánya, Margit a hegyen kápolnát építtetett, de ez valószínűleg csak egy legenda. 1926-ban Boroznaki Pál, a kegyhely gondnoka megkezdte a kápolna romjainak helyén az újjáépítést közadakozásból. Ferencz István, Karancskeszi plébánosa 1926. június 13-án szentelte fel az épületet a búcsús hívek jelenlétében. A harangot 1929-ben hozták fel. Boroznaki Pál, a kegyhely gondnoka naplót vezetett, feljegyzése szerint 1927. augusztus 14-én rendezték meg a régi hagyományra alapozva „Mária halála, temetése és mennybevitele” ájtatosságot, virrasztást az ő vezetésével. A kápolna építése 1934-ben fejeződött be. A szentélyben lévő főoltár domborművét Bóna Kovács Károly szobrász készítette, melyet 1937 nyarán szentelt fel Réz Marián salgótarjáni Ferenc-rendi szerzetes apát, házfőnök. 1950-ben betiltották a kegyhely működését, berendezéseit széthordták, oltárát a karancslapujtői római katolikus templomban helyezték el. 1990-ben Szöllős Géza karancsaljai lakos és Morgenstern Ferenc Karancslapujtő polgármestere kezdeményezése nyomán megkezdték a romos kápolna teljes újjáépítését. Az új kápolnát 1991. július 13-án szentelte fel Seregély István egri érsek több száz hívő jelenlétében. A kápolna legutóbb 2007-ben újult meg a Karancs Kápolna Alapítvány és az Ipoly Erdő Zrt. jóvoltából, július 1-jén Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök szentelte fel. A szent helyet búcsújárók és turisták keresik fel évente több alkalommal.
A magasan a környezete fölé emelkedő Karancs-hegy, a „Palóc Olimposz” csúcsa (729 m) a palócok lakta vidék szinte minden szegletéből látszik. Talán ezért minden Karancs-környéki településnek – így Salgótarjánnak is – közös kincse, kulturális örökségének része a gyönyörű kis kápolna a Karancs-hegy vadregényes vonulatai között. Történelmi, szakrális és turisztikai szempontból is fontos, hogy a Salgótarjáni Értéktár része legyen.