Karancs-hegyi Margit-kápolna

A Karancs-hegyi Margit-kápolna a Karancs hegység 685 m magas Kápolna-hegyén található. A középkori építmény hajója dr. Dornyay Béla adatai szerint 6,7 x 5,9 m² belterületű volt. 80 cm vastag falai 1927-ben még közel 1 méter magasságban álltak. A román stílusú, homokkőből faragott diadalíve az egykori szentély falmaradványaira épült, félköríves záródású, keleti oldalkápolna foglalja magába. A mai kápolna észak-déli tájolású. A régi hajófalakat az új építésénél részben felhasználták, részben lebontották. Az építés pontos időpontjáról nincs adat, az építtető, illetve alapító személyéről is megoszlanak a vélemények. Mocsáry Antal Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése 1-4. kötet (Pest, 1826.) című művének a 2. kötetében ír a Karancs hegyről és a kápolna történetéről: "…Ennek tetején vagyon egy már tsak omladékjaiban látszó Kápolnának kőfala, melly a R. Catholicusok által Szent Margit tiszteletére szenteltetett." "Ki építette hajdan ez a Kápolnát, a mellette volt Remete-hajlékkal, kerttel, péntzével, istállótskával, az írók benne meg nem egyeznek." Majd idézi Bél Mátyás könyvéből a latin szöveget, melyben egyszerűsítve az áll, hogy Pálfy Katalin, gróf Forgách Zsigmond özvegye állítatta a kápolnát. Pálfy Katalin a nádor harmadik felesége volt, a XVII. század elején élhetett, pontos adat nincs róla. Egy másik adat szerint Forgács Barbara állítatta a kápolnát. Az építés ideje nem ismeretes. Mocsáry Antal véleménye: "A' Mocsáry nemzetség pedig aztt állítja, hogy az ő eleji építették azt, határjokban lévén a' hely, és a' téglán M betű látszván, de a' fennt nevezett két írók ebben meg nem egyeznek…" A nép körében, a hagyományban az terjedt el, hogy a tatárok elől menekülő IV. Béla itt pihent meg, ennek emlékére leánya, Margit a hegyen kápolnát építtetett, de ez valószínűleg csak egy legenda. 1926-ban Boroznaki Pál, a kegyhely gondnoka megkezdte a kápolna romjainak helyén az újjáépítést közadakozásból. Ferencz István, Karancskeszi plébánosa 1926. június 13-án szentelte fel az épületet a búcsús hívek jelenlétében. A harangot 1929-ben hozták fel. Boroznaki Pál, a kegyhely gondnoka naplót vezetett, feljegyzése szerint 1927. augusztus 14-én rendezték meg a régi hagyományra alapozva „Mária halála, temetése és mennybevitele” ájtatosságot, virrasztást az ő vezetésével. A kápolna építése 1934-ben fejeződött be. A szentélyben lévő főoltár domborművét Bóna Kovács Károly szobrász készítette, melyet 1937 nyarán szentelt fel Réz Marián salgótarjáni Ferenc-rendi szerzetes apát, házfőnök. 1950-ben betiltották a kegyhely működését, berendezéseit széthordták, oltárát a karancslapujtői római katolikus templomban helyezték el. 1990-ben Szöllős Géza karancsaljai lakos és Morgenstern Ferenc Karancslapujtő polgármestere kezdeményezése nyomán megkezdték a romos kápolna teljes újjáépítését. Az új kápolnát 1991. július 13-án szentelte fel Seregély István egri érsek több száz hívő jelenlétében. A kápolna legutóbb 2007-ben újult meg a Karancs Kápolna Alapítvány és az Ipoly Erdő Zrt. jóvoltából, július 1-jén Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök szentelte fel. A szent helyet búcsújárók és turisták keresik fel évente több alkalommal.

A magasan a környezete fölé emelkedő Karancs-hegy, a „Palóc Olimposz” csúcsa (729 m) a palócok lakta vidék szinte minden szegletéből látszik. Talán ezért minden Karancs-környéki településnek – így Salgótarjánnak is – közös kincse, kulturális örökségének része a gyönyörű kis kápolna a Karancs-hegy vadregényes vonulatai között. Történelmi, szakrális és turisztikai szempontból is fontos, hogy a Salgótarjáni Értéktár része legyen.