Baglyaskő vára

Baglyaskő vára a megyeszékhely északnyugati szélén, kisebb völgykatlanból kiemelkedő, 300m magas sziklatömbön található. A szikla mára már csak nyomokban őrzi Nógrád megye egyik korai magánvárának nyomait. Történeti-műemléki felvétele Mocsáry Antal nevéhez köthető, aki 1826-ban közölte. Részletes leírását és felmérését 1991-ben tette közzé Nováki Gyula és Sándorfi György. Területén régészeti feltárásra még nem került sor. Szórvány leletek alapján a bazaltkúp környéke már a késő rézkor és kora bronzkor folyamán lakott volt. A vár magját alkotó, különösen meredek -az északkeleti oldalt kivéve - szabálytalan formájú sziklatömb mintegy 10 méterrel magasodik környezete fölé. Déli felén két erősen lepusztult felületű sziklatoronyra tagolódik, melyek között egy 5x3 méter alapterületű, függőleges falú, mesterségesen kialakított, sziklába vágott tér egy építmény helyét jelzi. Két vízszintes gerendafészek utal az egykori födémre. Észak felé egy mesterséges nyílás valószínűsíthető. A lankásabb északkeleti oldalon egy jórészt feltöltődött árokszakasz határolja le a vár területét, melynek kiterjedése így 50x30 m-re tehető. Elképzelhető, hogy az árkon túl egy elővár is csatlakozott hozzá. Ennek felszínen nincsen nyoma. A történeti kutatás egy része az erősséget azonosítja a környék egyik legjelentősebb Árpád-kori birtokosa, a Kacsics nemzetség Illés-ágából származó Péter 1268-ban, név nélkül említett várával, melyet Sudurman fiai, Pouka és Barnabás gömöri várjobbágyok 1265-ben megvédtek IV. Béla csapatai ellenében. Péter halála után fiai Csák Máté pártjára álltak és erősségeiket a tartományúr rendelkezésére bocsátották. Károly Róbert ezért Baglyaskőt is elkobozta tőlük és 1324-ben Szécsényi Tamásnak adományozta. 1327-ben már csak felhagyott erősségként említik, tartozékait később Somoskőhöz számítják. Az írott forrásokban később már nem tűnik fel.

Természeti szempontból helyi jelentőségű védett természeti terület, a Baglyaskő vulkáni bazalt sziklája. Régészeti-örökségvédelmi szempontból Nógrád megye egyik korai magánvára volt. Egyedileg, kiemelten védett régészeti lelőhely.