Rónabányai Szilváskő és környezete
Cím
Téma
Leírás
Szilváskő a Medves vidékének egyik gyöngyszeme. Salgótarján központjától az alig fél órára található Rónafalu fölött magasodik. Csúcsáról betekintést nyerhetünk a Karancs-Medves vidék jellegzetes tájelemeibe. Lépten-nyomon érzékelhetjük a közel 100 éve itt megindult szénbányák hatásait. A terület a komplexitása miatt tekinthető jelentős értéknek: a relatíve kis területen földtani, vízföldtani, konzekvencia barlangtani, bányászattörténeti elemek alkotnak szerves egységet. Egy körtúra segítségével ismereteket szerezhetünk a tengeri üledékképződésről, a különböző vulkáni működésekről és áttekinthetjük a kő- és szénbányászat folyamatát és máig érzékelhető hatásait.
Nagy-Szilváskő: 628 méter magas képződmény hatalmas dómként magasodik Szilváskő-puszta és a Bárna-patak völgyfője fölé. Szépségben vetekszik a somoskőivel, méreteit tekintve annál jóval nagyobb.
Szilváskőpuszta-Kis-Szilvás-kő: 620m magas. A nagy csúcstól kissé délre emelkedik ki, a piramisra emlékeztető tömbje, amely megbújik a termetes bükkfák között.
Szilváskőpuszta-Bazaltoszlopok: 35-40m magasságú bazaltzuhatag, ahol úgy állnak a kissé megdőlt bazaltoszlopok, mint egy katedrális orgonasípjai. Az oszlopos szerkezetű bazaltot lávaréteg, azt bazalttufa zárja.
Szilváskőpuszta-Sárkánytorok-barlang: omladéklabirintus, közvetlenül a Szilváskő csúcspontja mellett, két egy mást keresztező törés mentén alakult ki.dr. Prakfalvi Péter ajánlása:
Szinte hihetetlennek tűnik, hogy Salgótarján központjától alig fél órára található egy olyan, akár fél nap alatt bejárható kis terület (1. ábra), ahol a természeti és turisztikai érdekességek sokasága összpontosul. Utunk során lépten-nyomon érzékelhetjük a közel 100 éve itt megindult szénbányák hatásait, megnézhetjük közelebbről a „kenyeretlen” Tarjánt városi rangra emelő széntelepet. Saját felelősségünkre bemászhatunk olyan különleges „barlangokba”, amelyek nem a közismert oldásos úton keletkeztek, elkalandozhatunk a nem mindennapi hasadékrendszerben, ahol nyáron még érezhető a tél lehelete és beletekinthetünk egy vulkán megtápláló csatornájába is.
A hegy alapját képező sárgás színű kőzet közel 30 millió évvel ezelőtt sekély tengervízben keletkezett. Felette ártéri agyagok helyezkednek el, amire fehéres színű kőzetek következnek. Ezek megegyeznek a kazári riolittufával, de itt még az erózió nem tudott olyan szép felszíni formákat kialakítani, mint az említett palóc falu közelében. Ez a bányászok által „fejír kőnek” (1. fénykép) nevezett vulkáni képződmény volt a széntelep feküje (2. ábra). A Nógrádi-szénmedencére jellemző 3 telep közül itt csak az alsó, un. III. telep található meg. Vastagsága elérte az 5-5,5 m-t, ami három részre tagozódott. Alul helyezkedett el egy rosszabb minőségű, vékonyabb (1,5-2 m) pad, azon egy széntermelésre nem érdemes réteg, felette pedig jobbminőségű, vastagabb (2-2,5 m) pad. A gazdaságosságnak megfelelően 1912-1917 között a felső (Gusztáv-IV. tárón keresztül), majd 1957-1968 között az alsó padot bányászták (Szilvás-kői-tárón keresztül) a kétpúpú hegy alatt. A területen még megtalálhatók a széntelepeket fedő üledékek, de ezek túlnyomó többsége már lepusztult, mielőtt megindult volna az a bazaltvulkanizmus, ami létrehozta a környék jellegzetes csúcsait. A Szilvás-kő egyik kúpját képezi a Bagő-kő, aminek az oldalában található bánya tárja fel azt a lávafolyást, ami a csúcskráterből ömlött ki. A magas hőmérsékletű láva (kb. 1200 ⁰C) megpörkölte a széntelepet fedő homokkövet, ami feketés égési nyomokban jelentkezik (3. ábra). A bazalt alul lemezes szerkezetű, felette egymásra merőleges bazaltoszlopok következnek (2. fénykép). Ugyanakkor a Nagy-Szilvás-kő csúcsát az egykori vulkánt megtápláló magmacsatorna, oszlopos szerkezetű kihámozódott része alkotja (3. fénykép), amit szórt vulkáni törmelék vesz körül. Ezek tetején húzódik az esetenként 8-10 m mélységű hasadékrendszer (4. fénykép), ami az 1917-ben keletkezett, az akkori felső padi szénbányászat hatására. A széntelep a felszínhez elég közel, 20-80 m mélységben helyezkedett el. A kibányászás következtében kialakult üregrendszer a felette lévő kőzettömeg nyomásának hatására „összement”, azaz a felszín megsüllyedt, ami meggyengítette a keskeny bazaltgerinc alátámasztását, így az kettényílt. A keletkezés idejének évét onnan tudjuk, hogy egy levéltári dokumentum dátuma megőrizte azt. Ebben a terület akkori tulajdonosa, Marcinek András kártérítést követelt a bányavállalattól, a nyilvánvalóan a bányászat hatására a földjén keletkezett hasadékok miatt (4. ábra). Az alsó pad (1957-1968) bányászatakor vízteleníteni kellett a területet, amit egy un. „vízi táróval” oldottak meg. Ebből napjainkban is folyik, az un. „öregségi víz”, vagyis a régi bányavágatokból kiáramló, jellegzetes szagú és vöröses színű víz (5. fénykép).
Különleges a beszakadások mikroklímája. Mélysége, zártsága miatt megül benne a hideg levegő, továbbá a lyukacsos fala kedvez a párolgásnak, ami hőelvonással jár, és ez fokozza a lehűlést. Kemény, havas tél után a nyár elején is találhatunk benne jeges havat (firn). A hasadék falát képző vulkáni bombákkal teleszórt hamu magnetit szemcséket is tartalmaz, ennek eredményeként az iránytű kitér az É-i iránytól.
„Barlangjai” kuriózumnak számítanak, mert nem oldódással, hanem a korábban már említett beszakadás során, a nagyobb kövek egymásra gurulásából keletkeztek. Nem is nevezhető igazán „barlangnak”, mert nem teljesen természetes úton keletkeztek, hanem az emberi beavatkozás hatására, ezért a tudomány ezeket konzekvencia barlangnak minősíti. Az egyik legnagyobbnak a hossza megközelíti a 70 m-t, és akár 13 m mélységbe is lejuthatunk benne (6. fénykép).
A fent említett magmacsatorna oldalát a kőbányászat bontotta ki és tette láthatóvá benne található 20-25 m magas oszlopsort, aminek tagjai 5-6 szögletűek (7. fénykép). Keletkezését a láva kihűlésekor fellépő zsugorodási feszültségek hatására kialakuló repedéshálózatnak köszönhetjük. A Kis-Szilvás-kőben is mély és szűk hasadékokat találhatók, szintén az alábányászás következményeként.
A természet megközelítőleg 3-4 millió évvel ezelőtt befejezte a Szilvás-kő megalkotását, de úgy, hogy értékeit elrejtette. Ezek nagy részét napjainkban nem csodálhatnánk meg, ha nem lettek volna emberi beavatkozások a területen. A köztudatban az gyökeresedett meg, hogy a bányászat inkább természetromboló, mintsem értékteremtő folyamat. Szilvás-kő környékén az értékek már felszínre kerültek és a kutatók (barlangászok, geológusok stb.) kitartó munkájának köszönhetően feldolgozásuk is megtörtént.
A Szilvás-kő csúcsáról betekintést nyerhetünk a Karancs-Medves vidék jellegzetes tájelemeibe (8. és 9. fénykép).
Forrás
Nyelv
Tér-idő vonatkozás
Fájlok
