Dornyay Béla Múzeum, Bányászati Kiállítóhely

Az egykori salgótarjáni bányakolónia területén, a Veremoldal keleti szélén található  Európa  második, hazánk  első,  természetes, földalatti  szénbányászati múzeuma.

A  Bányászati  Kiállítóhely,  közismertebb  nevén „Salgótarjáni Bányamúzeum”,  mint  a  nógrádi szénmedence  múltját,  műszaki  emlékeit,  a szénbányászat 19-20. századi technológiáját gyűjtő, őrző és bemutató intézmény, a  város  szívében  található  József  lejtős  akna eredeti, épségben  lévő vágatrendszerében alakult ki. A lejtős akna a hajdani  József akna (1879-1905) és Károly  akna (1889-1914)  visszahagyott  kis  pillérrészek, vetőközök  alsó  padját művelte  1937-1951  között.

Költséges  meddővágatokat  hajtott,  régi  fejtési területeket  harántolt,  sok  vizet  emelt.  Egyike  volt a  legdrágább,  vízveszélyes üzemeknek,  ám szenének  jó  minősége  indokolta  üzemben  tartását. Végtelenkötelű  szállítás  húzta  ki  a  szénnel  rakott csilléket  a  salgótarján-zagyvapálfalvai keskenynyomtávú iparvasút szintjére, s innen villamos mozdonyok vitték a baglyasaljai rakodóra. Napi termelése 20 vagon „karós szén” (az alsópadi félterméket a bányászok karóval jelölték meg) volt, s az üveggyár generátorában használták  fel.  A  József lejtős  akna  fennállásának  14  éve  alatt,  776  000 tonna szenet termelt.

Az  1951-es  felhagyás  után  a  még  épségben megmaradt  felsőbb  szinti vágatok  a  központi bányamentő  állomás  gyakorló  tárnájaként  működött, fenntartott  és  szellőztetett  bányatérségként.  Az 1962-től  meginduló  munkálatok során, a vágatok egy részét múzeumi bemutatás céljára alakították át oly módon, hogy megőrizzék annak bánya jellegét. 1965. április 30-án nyitották meg hazánk első,  földalatti bányászati  múzeumát,  melyet  1980-ban  ipari műemlékké nyilvánítottak.  A  múzeum  látogatója bányatérségekben  jár,  amelyet  számára alakítottak, bővítettek  ki.  Láthatja  a  vágathajtást, nyomon követheti  a  fejtési, jövesztési  munkát,  a  csákánnyal való  jövesztést,  a  fúró-robbantó,  majd  a fejtőkalapácsos  munkán  keresztül  a  maróhengeres frontfejtést.  Ugyancsak megtekintheti a rakodó és szállító munka változatainak fejlődését.

A Nógrádi Szénbányák 1992-ben felszámolás alá került, majd 1993. április 1-én, a Nógrád Megyei Önkormányzat átvette a Salgótarjáni Bányamúzeumot, és a Nógrádi Történeti Múzeum kezelésébe adta.

A  Nemzeti  Kulturális  Örökség  Minisztériumának Alfa-programja,  és  a Nógrád Megyei Önkormányzat támogatásával, 2005. február 24-én nyitották meg a felújított, új állandó föld alatti kiállítást azzal a céllal, hogy korszerű, élményt adó módon juttassa ismeretekhez, a bányamúzeum látogatóit.

A  földalatti  állandó  kiállítás  szakmai  tervezői  és kivitelezői:  Kolláth  Zoltán bányamérnök  (Theta-JK Kft.),  Czakó  Rita,  Egressy  Zsolt,  Oláh  Mátyás László  és Takács  Máté  szobrászművészek, Gulyásné  Fancsik  Erika  restaurátor,  valamint  az egykori Nógrádi Történeti Múzeum munkatársai.

A  Földalatti  Kiállítóhelyen  történő  „bányajárás” során  a  múzeumlátogatók  átérezhetik  a bányász mesterség veszélyes, embert próbáló, nehéz fizikai, de mégis szép munkáját.

Részlet, Dr. Szvircsek Ferenc ipartörténész leírásából