Mihályfi-gyűjtemény
Cím
Mihályfi-gyűjtemény
Leírás
A MIHÁLYFI-GYŰJTEMÉNYRŐL
A Mihályfi Ernő által gyűjtött kollekció 1980-ban került a salgótarjáni múzeumba. Mihályfi Ernő felesége, a Kossuth-díjas reklámgrafikus, Filo férje halálát követően a Nógrád Megyei Tanácsnak ajánlotta fel megvásárlásra a gyűjtemény egy részét. A megyei tanács a vásárlást követően a múzeumnak adta át. 2006-tól állandó kiállítás jött létre a múzeum képtárában, 2014-ben egy reprezentatív katalógust adtak ki. Jelenleg arra törekszik a műzeum, hogy az anyagból a képtárban folyamatosan mutassa be az anyagot időszaki kiállítások formájában más-más tematika köré csoportosítva A közel 800 darabos anyagból a ki nem állított műveket a Képzőművészeti tanulmányi raktárukban lehet előzetes bejelentkezés alapján megtekinteni.
Ki volt Mihályfi Ernő? A Nógrád megyei Béren született 1898. szeptember 3-án, azaz 120 éve. A budapesti műegyetemen tanult, majd a bölcsészeti karra iratkozott be. Szegeden doktorált 1923-ban. Már egyetemi hallgató korában foglalkozott újságírással, 1920-tól az Est című lap külső, majd belső munkatársa volt. 1923-ban az Egyesült Államokba ment, inasként, csomagkihordóként, segédtisztviselőként dolgozott, közben továbbra is tudósításokat küldött az Estnek. 1924-es hazatérése után sokoldalú újságírói tevékenységet fejtett ki, az Est mellett a Magyarország című lapba írt képzőművészeti kritikákat, több fiatal művészt mutatva be elsőként a közönségnek. Sok művészbarátja volt, többek között Derkovits Gyula és Pátzay Pál. 1936-tól a Magyarország felelős szerkesztőjeként dolgozott, majd Bajcsy-Zsilinszky Endrével megindította a Független Magyarországot. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakításában és belépett a Független Kisgazda Pártba. A Magyar Nemzet főszerkesztője is volt hosszú ideig. Az 1950-es évektől számos politikai tisztséget viselt, így 1947-től haláláig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt, de volt tájékoztatásügyi miniszter, ideiglenes megbízással külügyminiszter, népművelési, majd művelődésügyi miniszterhelyettes. Mindemellett egyéb politikai tisztséget viselt, és ami számunkra a legfontosabb, hogy rengeteg cikket, tanulmányt írt a kor kultúrájáról, köztük számos képzőművészeti tárgyú esszét, kritikát. A Magyar Nemzetben egy szerény m-mel szignálta képzőművészeti kritikáit. Összegyűjtött képzőművészeti írásainak java részét Művészek, barátaim címmel jelentették meg egy kötetben 1977-ben. Ez a könyv már posztumusz jelent meg, hiszen Mihályfi Ernő 1972. november 20-án hunyt el Budapesten. Emlékirat helyett címmel 1975-ben, szintén halála után megjelent, kulturális témájú cikkeit összegyűjtő kötetében is számos művészeti írása jelent meg. Mihályfi a két világháború közti Budapest kiállítótermeit, galériáit és múzeumait járva biztos szemmel fedezte fel a jövő tehetségeit. Kritikái és kiállítás ismertetői érzékletes képet festenek a kor művészeti életéről, azon belül is
a fiatal tehetségekről, bemutatkozásukról. Mihályfi Ernő gyűjteményében legnagyobb számarányban a 20. század elejének avantgárd irányzatait képviselők alkotásai találhatók meg, illetve a két világháború közti időszakból származnak, bár az 1940-es, 50-es, 60-as évekből is találunk grafikákat, így Hincz Gyula, Barcsay Jenő, Czóbel Béla műveit.
A tízes, húszas években a konstruktív-expresszionista irányt követő képzőművészek közül Bortnyik Sándor, Nemes Lampérth József, Kmetty János, Mattis-Teutsch János, Tihanyi Lajos műveit gyűjtötte, a legközelebb azonban hozzá Uitz Béla művészete állt. Uitznak nagyon gazdag anyaga található egyébként a gyűjteményben. Ide sorolható még a Nyolcaktól az expresszionizmusig tartó utat megtevő Kernstok Károly, akinek munkássága indított el művészi pályáján azt a Derkovits Gyulát, akit Mihályfi Ernő a barátjának vallott, s akinek életművéből a gyűjtemény rendkívül szép anyagot őriz.
A korai alkotások közül ki kell emelnünk Mednyánszky László csavargókat, illetve ülő katonát ábrázoló érzékeny vázlatait, Rippl-Rónai József dekoratív grafikáit, kukoricás stílusú festményét, Gulácsy Lajos festményeit és ritkaság számba menő olaszországi utcaképeit, jeleneteit, illetve Mattis-Teutsch János szuggesztív, ragyogó színvilágú tájképeit. Eme alkotások mellett rendkívül értékesnek tartjuk Dési Huber István, Galimberti Sándor, Kmetty János, Czóbel Béla, Fülöp Jenő, Nagy István festményeit, melyek bátran sorolhatók a két világháború közti hazai képzőművészet élvonalába.
A Mihályfi Ernő által gyűjtött kollekció 1980-ban került a salgótarjáni múzeumba. Mihályfi Ernő felesége, a Kossuth-díjas reklámgrafikus, Filo férje halálát követően a Nógrád Megyei Tanácsnak ajánlotta fel megvásárlásra a gyűjtemény egy részét. A megyei tanács a vásárlást követően a múzeumnak adta át. 2006-tól állandó kiállítás jött létre a múzeum képtárában, 2014-ben egy reprezentatív katalógust adtak ki. Jelenleg arra törekszik a műzeum, hogy az anyagból a képtárban folyamatosan mutassa be az anyagot időszaki kiállítások formájában más-más tematika köré csoportosítva A közel 800 darabos anyagból a ki nem állított műveket a Képzőművészeti tanulmányi raktárukban lehet előzetes bejelentkezés alapján megtekinteni.
Ki volt Mihályfi Ernő? A Nógrád megyei Béren született 1898. szeptember 3-án, azaz 120 éve. A budapesti műegyetemen tanult, majd a bölcsészeti karra iratkozott be. Szegeden doktorált 1923-ban. Már egyetemi hallgató korában foglalkozott újságírással, 1920-tól az Est című lap külső, majd belső munkatársa volt. 1923-ban az Egyesült Államokba ment, inasként, csomagkihordóként, segédtisztviselőként dolgozott, közben továbbra is tudósításokat küldött az Estnek. 1924-es hazatérése után sokoldalú újságírói tevékenységet fejtett ki, az Est mellett a Magyarország című lapba írt képzőművészeti kritikákat, több fiatal művészt mutatva be elsőként a közönségnek. Sok művészbarátja volt, többek között Derkovits Gyula és Pátzay Pál. 1936-tól a Magyarország felelős szerkesztőjeként dolgozott, majd Bajcsy-Zsilinszky Endrével megindította a Független Magyarországot. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakításában és belépett a Független Kisgazda Pártba. A Magyar Nemzet főszerkesztője is volt hosszú ideig. Az 1950-es évektől számos politikai tisztséget viselt, így 1947-től haláláig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt, de volt tájékoztatásügyi miniszter, ideiglenes megbízással külügyminiszter, népművelési, majd művelődésügyi miniszterhelyettes. Mindemellett egyéb politikai tisztséget viselt, és ami számunkra a legfontosabb, hogy rengeteg cikket, tanulmányt írt a kor kultúrájáról, köztük számos képzőművészeti tárgyú esszét, kritikát. A Magyar Nemzetben egy szerény m-mel szignálta képzőművészeti kritikáit. Összegyűjtött képzőművészeti írásainak java részét Művészek, barátaim címmel jelentették meg egy kötetben 1977-ben. Ez a könyv már posztumusz jelent meg, hiszen Mihályfi Ernő 1972. november 20-án hunyt el Budapesten. Emlékirat helyett címmel 1975-ben, szintén halála után megjelent, kulturális témájú cikkeit összegyűjtő kötetében is számos művészeti írása jelent meg. Mihályfi a két világháború közti Budapest kiállítótermeit, galériáit és múzeumait járva biztos szemmel fedezte fel a jövő tehetségeit. Kritikái és kiállítás ismertetői érzékletes képet festenek a kor művészeti életéről, azon belül is
a fiatal tehetségekről, bemutatkozásukról. Mihályfi Ernő gyűjteményében legnagyobb számarányban a 20. század elejének avantgárd irányzatait képviselők alkotásai találhatók meg, illetve a két világháború közti időszakból származnak, bár az 1940-es, 50-es, 60-as évekből is találunk grafikákat, így Hincz Gyula, Barcsay Jenő, Czóbel Béla műveit.
A tízes, húszas években a konstruktív-expresszionista irányt követő képzőművészek közül Bortnyik Sándor, Nemes Lampérth József, Kmetty János, Mattis-Teutsch János, Tihanyi Lajos műveit gyűjtötte, a legközelebb azonban hozzá Uitz Béla művészete állt. Uitznak nagyon gazdag anyaga található egyébként a gyűjteményben. Ide sorolható még a Nyolcaktól az expresszionizmusig tartó utat megtevő Kernstok Károly, akinek munkássága indított el művészi pályáján azt a Derkovits Gyulát, akit Mihályfi Ernő a barátjának vallott, s akinek életművéből a gyűjtemény rendkívül szép anyagot őriz.
A korai alkotások közül ki kell emelnünk Mednyánszky László csavargókat, illetve ülő katonát ábrázoló érzékeny vázlatait, Rippl-Rónai József dekoratív grafikáit, kukoricás stílusú festményét, Gulácsy Lajos festményeit és ritkaság számba menő olaszországi utcaképeit, jeleneteit, illetve Mattis-Teutsch János szuggesztív, ragyogó színvilágú tájképeit. Eme alkotások mellett rendkívül értékesnek tartjuk Dési Huber István, Galimberti Sándor, Kmetty János, Czóbel Béla, Fülöp Jenő, Nagy István festményeit, melyek bátran sorolhatók a két világháború közti hazai képzőművészet élvonalába.
A közel 800 darabból álló gyűjteményre méltán lehet büszke Salgótarján és Nógrád megye, hiszen olyan kiváló alkotók műveit tartalmazza, mint a már fentebb említett Rippl-Rónai József, Derkovits Gyula, Czóbel Béla.
Kapcsolat
Peák-Shah: Mihályfi-gyűjtemény, Salgótarján: DBM, 2014.
Mihályfi Ernő: Művészek barátaim, Bp.: Corvina, 1977.
Nyelv
HUN
Típus
Múzeumi gyűjtemény
Tér-idő vonatkozás
Salgótarján
Dornyay Béla Múzeum
Fájlok
Gyűjtemény
Hivatkozás
“Mihályfi-gyűjtemény,” Salgótarjáni Értéktár, hozzáférés 2024. november 22., http://ertektar.bbmk.hu/items/show/44.